Reggel korán indulás a mindenki számára várva várt hajókázásra. Szerencsénk most sem hagyott el, gyakorlatilag csak a mi csoportunk volt a hajón és a Flamingó méltóságteljesen haladt velünk
a Kis Kazán szoroson. Az ígért záporoknak se híre se hamva, végig ragyogó napsütés kísérte utunk.
A Kazán szorosban egy mindannyiunk számára ismert irodalmi emlék, Jókai Aranyemberének Senki szigete kellett, hogy eszébe jusson, melynek ihletője a valaha volt Ada-Kaleh szigete volt, hiszen éppen fölötte hajóztunk el, mert a teljes sziget ma víz alatt van az erőmű által felduzzasztott vízállás következtében. Egy régi képen látható teljes pompájában
Tovább haladva kis ismertető volt a múltról.
A Duna ezen szakasza egészen a 19. századi szabályozásig az igen erős sodrás miatt nem volt hajózható, így a folyami szállítás nehézkes volt. Már a rómaiak is erőfeszítéseket tettek a vízi út minél gazdaságosabb kihasználhatósága érdekében, legnagyobb erőfeszítéseket Traianus császár alatt végezték, melyet emlékművel is dokumentáltak. a ma is látható emléktábla
Aztán sokáig semmi, majd jött a reformkor és Széchenyi István, Baross Gábor és mérnökcsapatuk hatalmas munkával kiszélesítette a szorost, ezáltal lecsökkentve az áramlás sebességét, és így hajózható lett a folyó fel egészen Bécsig. Persze ehhez hozzájárult a gépi erővel működtetett hajók megjelenése is, de az akkori idők egyik legnagyobb mérnöki teljesítménye volt ez. A művet aztán a Habsburg császár a szerb és román király oldalán felavatta, a magyarok valahogy kifelejtődtek ebből az ünneplésből is ( lásd mottó ). A magyarok emléktáblákat azért kaptak, de szerencsétlenségükre a román oldalon. Amikor az erőmű megépült és a vízszint jelentősen megemelkedett, akkor mindhárom emléktábla víz alá került. Traianusét megemelték a felszín fölé, a többiek valahogy lent maradtak, Miért? A két emléktábla így nézett ki
Közeledtünk a Nagy Kazán szoros bejáratához, de nem maradtunk monumentális román emlékmű nélkül. Megcsodálhattuk Decebal sziklafalba vésett arcmását, mely a Csillagok háborúja és a Gyűrük ura egy összegyúrt figurája is lehetne.
Mellette a szoros parányi ortodox temploma, a hajósok védőszentje,
ebből legalább gyönyörű éneket hozott felénk a szorosban felerősödő hang, a pünkösdi mise szertartásáról.
Aztán behajóztunk a szorosba, a hajó érezhetően erőlködve küzdött az elemekkel, de azért győzött és mi nem tudtunk betelni a látvánnyal. Igen, ezért jöttünk!
Visszafelé hajózva boldogan mondogattuk, hogy ismétlés a tudás anyja, hiszen még egyszer végigélvezhettük a szoros páratlan szépségét és még a szerbek ellen monumentalitását is láthattuk, ők kicsit szerényebben a földgolyót helyezték a szoros mellé. Lehet, hogy mai állapota valóban hűen visszaadja bolygónk állapotát.
.
Orsován kikötve a helyi nagy bevásárló üzletet szálltuk meg és vettünk mindent, ha kell, ha nem.
Várt ránk két szieszta idei program, a pisztrángos vendéglő és a masszázs a szállodában. Magyar tervez, román végez. A vendéglőben egy pincérnő rohangált és közölte, telt ház van, ő nem tud több embert kiszolgálni. A masszőr meg egyszerűen egy másik szállodát részesített előnyben, így maradt számunkra a csendes pihenő a délutáni városlátogatás előtt.
Városlátogatás Herkulesfürdőn. Egy komoly időutazás, mely csak erős fantáziával megáldottaknak ajánlott. A Monarchia fénykorát láthattuk meg, miközben visszafogott könnyeinken keresztül nézegettük a fenséges romokat. Bár elkezdődött némi rehabilitáció, a gyönyörű épületek többségét az enyészet már legyőzte. Gyakorlatilag két utca az egész, de a történelmük a római kori kezdetek, majd a feledés és a 18. század végi feltámadás utáni fénykor és a mai vegetálás kísér végig minket az úton.
Az Apolló fürdő és szálloda fölé magasodó – természetesen ragyogóan felújított – katolikus templom ( ide jártak a fürdővendég előkelőségek ) a főtér látványosságai.
A téren a város névadójának, a gyógyfürdők istenének, Herkulesnek a szobra jelzi, hogy a névadás miként is történhetett.
A templomban éppen mise volt, így csak éppen hogy bekukkanthattunk az épületbe
Majd vissza a szállodánk mellett, a patak partján, csak ellenkező irányba a Diana ivó kutak ma is csörgedező vizének bátrak általi megkóstolása után – nekik a séta futássá válhatott – érkeztünk el a Szapáry gyógyfürdő összeomlás előtti állapotú épületéhez,
mely egykor a fürdőhely ékessége és központi létesítménye volt. A törött ablakokon benézve megcsodálhattuk a még ilyen állapotban is szépséges fogadócsarnok képét,
ugyanez fénykorában így nézett ki.
A patakon átívelő gyönyörű Ferdinánd híd – ennek lánykori neve nem Élmunkás – rozsdába hanyatló ívét, melyen évek óta életveszély miatt már nem lehet közlekedni.
Vele szemben a Kaszinó, de majd arra is sor kerül.
Tovább sétálva a patak mellett a záptojás kellemes illata és a helyi fürdőzők még kellemesebb látványa kísért minket az árnyas sétányon – jól is esett a 30 fokban –.
A még járható hidak egyikén átkeltünk a patak másik partjára és visszafelé sétálva elértük a látogatás egyik fő célját, ahol az áfonyapálinka terem, kellő mennyiségű kóstoló és természetesen bevásárlás után kicsit jobb kedvűen sétáltunk tovább. A domboldalon a csillogó ortodox templom meglátogatása
után már meg is érkeztünk a szépen karbantartott térre, melynek egyik látványossága az óriás Wellington fenyő.
A tér felső részét a Kaszinó éppen restaurálás alatt álló épülete határolja,egy korabeli kép
mely az akkori élet központja, kulturális és társadalmi életének fő mozgató rugója volt. Mai állapota már némiképp emlékeztet arra, milyen impozáns lehetett egykor a minden szállodával fedett folyosón való összeköttetésével –
nehogy az előkelőség esetleg megázzon, vagy napszúrást kapjon a kártyaparti előtt vagy után – és megérkeztünk az egymással szemben álló két uralkodói épülethez, Ferencz József
és Sissi palotájához,
melyet látogatásuk alkalmából használtak. nem egy épületben laktak, de a pletykák szerint ekkor még nagy volt a szerelem köztük.
Szép kör volt, érdekes tanulságokkal, egyöntetűen megállapíthattuk hogy a városka gázszerelő után kiált.
Újabb kellemes csobbanás a látvány után már jobban megbecsült szállodai medencében, kellemes éjszakai pihenés és máris az utolsó nap volt már csak hátra.
