Reggel izgatottan vártuk, mennyire jön be az ígéret, másik busszal utazunk. Nem volt ez lényegtelen kérdés, hiszen az út leghosszabb etapja várt rögtön ránk a portugál tengerpartig. Tudni kell ehhez, hogy amikor a spanyol birodalom fénykorában kinőtte Toledót, mint fővárost, a király úgy jelölte ki az új főváros helyét, hogy a félsziget mértani középpontjához legközelebb eső települést, jelesen egy porfészket, Madridot találta ennek és nevezte ki fővárosnak. Mit ne mondjak, szépen kinőtte magát. És ami a lényeg, a félsziget minden partja 720 km-re van tőle. Na ez az út volt, ami aznap ránk várt.
És akkor megjött Vera!
Tizenkettőnknek a Real Madrid által rendelt, de valamiért át nem vett csodabusz. Igazán megérdemeltük!
És aztán elindultunk. Szép sárga földes eléggé puszta tájon 200 km-t haladva nyugat felé értük el első célállomásunkat Salamancát. Rögtön a gyönyörűséges Plaza Mayort támadtuk meg ahol még a közelgő cirkuszi előadás promóját is megmutatták a tiszteletünkre.
Azt állítják, ez a főtér az egyik legszebb Spanyolországban, de mint általában lenni szokott egy része áldozatul esett más látványosságoknak.
A város másik ékessége a kagylós ház, mely a külsejét díszítő mintázat után kapta nevét.
Salamanca híres egyetemi város, főként a spanyol nyelv tanítása a profilja, 1218-ban alapították, az ország legrégibb egyeteme. Platareszk stílusú főépülete a spanyol építészet egyik remeke. Templomtornya
és a bejárati kapu díszítése alapján jogosan.
A város másik látnivalója és különlegessége a katedrális. A katedrális nem is egy templom, hanem kettő, gyakorlatilag egymás mellé, fölé építve. A 12-14. századi román stílusú középkori katedrális mellé, amit kinőttek, nem lebontották és a helyére építkeztek, hanem mellé, fölé építették a 16.-18. században a gótikus másodikat meghagyva a teljes másik templomot.
A templom bejárata
és főoltára
A templom az utóbbi időben arról is elhíresült, hogy külső szobrai között egy űrhajós figura is látható ( mi nem fedeztük fel ). Aztán jött a kiábrándító magyarázat, a templom minden felújításakor az azt végző művész valami a korára jellemző figurát farag a felújítottak mellé. A legutolsó, az 1992-es felújítás szobrásza alkotta ezt, jól megtréfálva a rácsodálkozókat.
Az az egy-két óra amit itt tölthettünk kellőképpen feltöltötte a társaságot az előttünk álló hosszú útra, melyen túl sok látnivaló nincs, a határvidék dimbes-dombos és a tengerpart felé közeledve zöldül ki a táj.
Késő délutánra megérkeztünk portugáliai első szállásunkra Figuera de Fozba, ami egy felkapott üdülőhely. Innen csillagtúra szerűen kirándulunk pár napig, amíg a másik szálláshelyre nem költözünk. A szálloda a régi SZOT szállók minőségével és kinézetével bírt, de minden volt benne ami az éjszakai alváshoz és a tisztálkodáshoz kell, ami utánozhatatlan volt, hogy közvetlenül a parton, tengerre néző óriási szobái voltak.
