Elérkezett a nagyon várt nap, az ismerkedés az ország fővárosával Lisszabonnal.
Amíg a közel egy órás autóbuszúttal beérkeztünk a nagyvárosba, addig ismerkedtünk történetével.
Lisszabon a Tejo folyó ( spanyolul Teho-nak, portugálul Tezsu-nak ejtendendő ) tölcsértorkolatának jobb partján helyezkedik el, már nagyon korán lakott település kedvező fekvése folytán. A rómaiak és a mórok is elfoglalták, ezutáni története 1147-től keltezhető, amikor is Alfonz herceg a keresztes hadjáratban résztvevő seregek hathatós segítségével visszafoglalta a várost a móroktól. Rögtön ő lett I. Alfonz, a portugálok királya.
A város a 15. század végi, 16. század elejei nagy felfedezések korában Tengerész Henrik irányítása alatt fejlődött a spanyolokéhoz hasonló tengeri nagyhatalommá és jelentős gyarmatbirodalmat építettek ki, mely a gazdasági fejlődés motorjává vált. Lisszabon akkor igen komoly európai nagyvárossá vált, azonban egy természeti katasztrófa, az 1755 évi nagy földrengés és az azt követő cunami a város 80 %-át a földdel tette egyenlővé. Az akkor regnáló király elmenekült a városból, nem is tette be oda többé a lábát, ezért a megbízottja, Pombal márki szervezte és hajtotta végre a város újjáépítését. Neki köszönheti a modern várostervezés a szabályos négyzethálós városelrendezés gyakorlatát, melynek alapján épült újjá az alsóváros.
Az interneten találtam egy korabeli térképvázlatot.
Ez oly annyira sikeres volt, bár ezt kevesen ismerik - a manhattani várostervezők ezt tekintették példaképnek és alapnak, ezért ilyen ma a new-yorki félsziget elrendezése és aztán ezt vette át rengeteg város a továbbiakban.
A mai város félmillió lakosú, de a konglomerátumaival eléri a két és fél millió főt, ide összpontosul az ország lakosságának negyede és e GDP létrehozás 35%-a. A városnak a turizmus szempontjából három fő része van, az alsóváros a Tejo folyó szintjén, a felsőváros a mellette fekvő domb tetején és a vele szemben lévő dombon a Szent György erőd és a domboldalon a szegényebbek lakta Alfama negyed.
Beérkezve a városba szembetűnő, hogy nem csak adtak a világnak, de előszeretettel másolják annak nevezetes alkotásait. A városba bevezető hídon autózva a mellettünk lévő következő híd a San Franciscó-i Golden Gate híd alteregója, a balparti dombon pedig a Rio de Janeiró-i Krisztus szobor hű mása tekint le és oszt áldást a városlakóknak. A bal parti rész akkor kezdett kiépülni, mert a város gyors ütemben terjeszkedik.
A városnézést a Tejo partján kezdtük, a Belém toronynál, ez az azonos nevű negyedről kapta a nevét, valaha egy szigeten épült és világítótoronyként és védelmi bástyaként szolgált a folyó torkolatában. Aztán feltöltötték a város felé eső ágat,így a folyóparton, a szárazföldön találta magát.
A feltöltött részen a tágas parkban van a háborús áldozatok modrn emlékműve, katonai díszőrséggel és őrségváltási procedúrával.
A park egyik látványossága az a repülőgép, mely először repülte át az Atlanti óceán Brazíliáig.
Tovább sétálva a folyó parti parkban elértük a Felfedezők emlékművét, mely természetesen a felfedezők fő hajótípusát a karavellát mintázza. A fedélzeten, az élükön Tengerész Henrikkel, a felfedezések szellemi atyjával, a nagy utazásokat tett portugál hajósok láthatók, Vasco da Gama mint legismertebb, de a különlegesség, hogy egy nő, nevezetesen Tengerész Henrik felesége is közöttük van.
A tágas parkot egy széles autóút választja el egy impozáns épülettől, utunk következő látnivalójától a Szent Jeromos kolostortól. A kolostort I. Manuel király a felfedezések örömére kezdte építtetni, mely aztán a róla elnevezett stílusú épületek mintapéldánya lett. 100 év alatt készült el, de azóta sok átalakításon ment keresztül. Szerencsére az 1755 évi földrengés viszonyleg épségben hagyta, így közel eredeti szépségében csodálhatjuk ma is meg.
A kolostor temploma sok ismert személynek, természetesen I. Manuelnek valamint Vasca da Gamanak a sírját őrzi.
A legszebb részek azonban a kolostor belsejében rejlenek. Az udvarok, kengők, épületek csodálatos összhangja minden látogatót megfog.
A folyóparttól eltávolodva a Szent György erőd felé vitt az utunk.
Útközben már az Alfama negyed alján láttuk a Se katedrális homlokzatát
és az előtte elhaladó nevezetes villamost a 28-ast, melyet mi sajnos az idő rövidsége miatt nem próbálhattunk ki, de minden turistának kötelező programként ajánlott, állítólag a mi 2-es villamosunkhoz hasonló városnézési élményt nyújt.
A Szent György erőd a 14. században I. János alatt kapta nevét és ahhoz híven védte a várost, mely fölé magasodva kiváló lehetőséget biztosított annak védelmére. A tömör várfalak jól állták a földrengés kihívását is, így a város romjaiban sem maradt védtelen. Ma az ide látogatók gyönyörködhetnek a csodálatos kilátásban ( megint csak a példa: Gellért hegy ) és a várban lévő látványosságokban.
A várból az alsóváros két főtere ragyogóan látható, a Tejo parti tér
és a főtér is, ami tulajdonképpen két egymás mellett lévő tér, a távolabbin a híres pályaudvar épülettel..
A várból az Alfama negyed meredek, kacskaringós utcáin jöttünk vissza az alsóvárosba.
Visszatérve a főtérre feltekintettünk az erődre.
A főtér, a Rossio
a téren álló obeliszk
Itt megittuk az elmaradhatatlan, talán az olasznál is jobb, kávénkat és az alsóvárosi sétával folytattuk a napot.
Mint látható, nem voltunk egyedül, de innen is egyértelmű volt, hogy mindenkit vonzott a folyópart.
Azért útközben a szabályos utcákon jobbra-balra nézve elénk tárult Lisszabon egyik ékessége a híres, a felsővárosba vezető, Santa Justa lift. Az 1900-ban épített lift az Eiffel iroda tervei szerint, annak stílusában épült.
Kiérve a folyópartra tágas tér fogadott bennünket, melyből díszes kapu vezet az alsóvárosba.
A tér természetesen a város reprezentatív tere, itt állt(n)ak a hivatali fő épűletek, a vámház és az előkelőségek palotái. Itt fogadták a felfedező útról visszatérő hajókat, melyekről itt rakodták ki a messze földről érkezett értékes árukat. Nem véletlenül hívják Kereskedők terének.
A tér közepén I. János lovasszobra
A téren sikerült egy nagy tudású úriemberrel szóba elegyedni, aki lelkesen magyarázta nekünk a látványosságokat, a történelmet és a nevezetes személyiségeket. Mikor már nagyon mentünk volna és el akartunk köszönni, akkor közölte, hogy mennyit kér az idegenvezetésért. Érdekes volt, megérte, de vigyázzatok.
Ezután már szabadidő. Lévén ez az utolsó teljes portugáliai nap és a nagyváros egyébként is vásárlásra csábít, így a csoport bevetette magát az üzletek dzsungelébe, én köszöntem szépen és folytattam a városnézést. Abban az áruházban, ahol a lányokat magukra hagytam a mozgólépcső az alsóvárosból a felsővárosba vitt. Így én rövid séta erejéig próbáltam ott is élményeket gyűjteni, pát szép lámpaoszlop és festett portál innen
Sok templom van ezen a környéken is, ezekből pár belső kép a videón van.
Miután már lépni is alig bírtunk valahogy megtaláltuk a buszt és jól megérdemelt pihenőre tértünk.
Jó tanács: Lisszabbon legkevesebb három nap, de kényelmesen eltölthető öt nap is ebben a gyöngyszemben.
Számomra egy érdekes tanulság, most visszanézve az akkor készített videókat azok a leggyengébbek, ahol a legtöbb látnivaló van. De majd legközelebb.
.
