Templomok és gyönyörű kisvárosok a mai kínálat.

Utunk Leiria városánál vitt el az EB-re épített új stadion mellett. A stadionnak az a különlegessége, hogy szabályosan belevágták a sziklafalba, az egyik kapu mögött közvetlenül egy nagyjából 30 méteres függőleges sziklafal meredezik, így csak három oldalon vannak lelátók. Valószínűleg ezt überelték Deutsch Tamásék az új MTK stadionban, mert ott mindkét kapu mögött siratófal van.

Leiria közvetlen szomszédságában fekszik a batalhai székesegyház. Történetét - eddigi gyakorlatomtól merőben eltérően, de ez kihagyhatatlan - egy internetről levett leírással teszem meg:

"Az aljubarrotai csatában (1385. augusztus 14.) a spanyol (kasztíliai) trónkövetelő ellen látványos győzelmet arató Nuno Alvares Pereira parancsnok 200 évre függetlenséget hozott Portugáliának. A portugál függetlenség ikonikus helyszínének közelében épült Batalha pazar temploma a győzelem emlékére az Avis-házbeli I. János fogadalma alapján a domonkosok számára. János (I. Péter házasságon kívüli utódja) és angol felesége, Lancesteri Philippa fennséges sírja a batalhai apátság kápolnájában található, s hatból négy fiukat, köztük Tengerész Henriket is itt temették el. I. János fia, ékesszóló Duarte, a filozófus király valódi királyi sírhelyet építtetett volna az apszis mögé, de a kápolna félbemaradt (Capela Imperfeita). A templom, a Kápolna, a Szerencsés Manuel idejében elkészült királyi kerengő, és a Befejezetlen kápolna lélegzetelállító szimbólumává vált a stabil, független, és felragyogó Portugáliának!"

Már a szabadon álló templom látványa is óriási.

A bejárati kapu díszítése is elég szépre sikeredett.

A templombelső hasonlóan látványos.

A fejedelmi sírok egymással szemben helyezkednek el.

Nagyon érdekes, hogy az idők során elkopott kültéri szobrok és vízköpők érdekesebb darabjait külön kis kiállításon lehet megtekinteni. Nekem ez a kedvencem:

Még egy gyönyörű festett üvegablak a templombelsőből.

És még hátravannak a csodák. Sok gyönyörű kerengőt láttunk már és még ezen az úton is fogunk párat, de ez azt hiszem a csúcsok csúcsa.

Végül a híres félbemaradt kápolna, ami így is csoda, de milyen lehetett volna, ha elkészül. Mindenesetre a kincsestár már nem bírta, az utódok úgy fest nem igazán voltak érdekeltek az itt eltemetettek további dicsőítésében.

Jó kezdése a napnak, igaz?

Kis buszozás, újabb templom, máris Alcobacaban vagyunk. A mórok feletti győzelem tiszteletére alapította Portugália első királya I. Alfonz 1153-ban és adományozta a ciszterci rend főapátjának Clairvaux-i Szent Bernátnak. A Szent Mária templom és kolostor mai is Portugália egyik legnagyobb ilyen épület együttese.

A gótikus templombelső igazán puritánnak hat az eddig látottakhoz képest

de a sírok vetekednek a batalhaiakkal. Itt nyugszik Pedro és Inez egymással szemben, akik titokban házasodtak össze és nagy botrányt okoztak ezzel. Hiába a szerelem néha az uralkodóknál is felülírja a szokásokat.

A királyi terem kék csempéin ( ez az azulejo ) a kolostor alapításának történetét mesélik el.

Maga a kolostor, már méreteinél fogva is izgalmas látvány, konyhája egyszerre úgy négyszáz embert kellett ellásson, álljon itt most csak a tűzhely feletti 18 méter magas kémény jellemzésül.

A kolostorépület több udvart ölel körül, ez a dísztelenebb de nagyobb méretű

a kisebb és hangulatosabb, az igazi kerengőjével

Ezzel a mai napi vallásos témákat lezártuk és a továbbiakban a természeti és építészeti szépségekben tobzódunk. Visszakanyarodtunk a tengerpartra és a helyiek üdülési célpontjainak egyikére a kétszintes falunak is nevezett Nazaréba utaztunk. Először a felső részt tekintettük meg, A hegyfokon a templom uralja a tájat, melyben imádkozhatnak a halászokért

a lépcső alól letekintve az öbölre bizony káprázatos a látvány

A két részt egy fogaskerekű vasút köti össze, de mi busszal ereszkedtünk le az üdülőfaluba, ahol a védett öbölben komoly tengerparti szórakoztató centrumot hoztak létre.

A városka a tengerparttól alig pár utcácskát foglal magába, ezek igen hangulatosan kanyarognak és természetesen rengeteg bolttal csábítják az ide látogatót vásárlásra.

Miután a tengerparti sétányon a napsütésben élvezkedve megittuk a délutáni, jól megérdemelt, kávénkat, elindultunk mai utolsó állomásunk Obidos felé.

A városka városfallal teljesen körülvett település, legmagasabb pontján a várral. Ezt is I. Alfonz foglalta vissza a móroktól a 12. században és a feleségének adományozta, azóta a királynők városának is hívják. Nálunk Veszprém az ennek megfelelő település.Ma már természetesen minden az idegenforgalmi céloknak van alárendelve, de ezáltal ragyogóan sétálhatók a várfalak, látogatható a vár és a hangulatos, kacskaringós utcákon eltölthető egy-másfél óra teljesen feldobja a látogatót.

A parkolóból az alsó városkapun lehet belépni a falak közé, ezért célszerű az utcákon sétálva megközelíteni a várat.

Nem kell megijedni, nincsenek nagyon meredek részek, kényelmes sétával alig negyed óra és már a város másik végén vagyunk.

A legmagasabb ponton, hol máshol, a középkori vár magasodik, aki gondolja, az végigjárhatja belülről is és a mellette lévő kolostor épületbe is ellátogathat.

Azután visszafelé a városfalról felülről lehet gyönyörködni ebben az utánozhatatlan hangulatú városkában.

Azoknak, akik még nem fáradtak el annyira, hogy idáig is eljutottak egy kis pihentetésül a délszaki vidék       jellegzetes növényével búcsúzom a mai naptól, egy szép bougenvilleával.