Bármennyire is fáradtak voltunk az egész napos kirándulás után, még belefért egy esti, éjszakai madridi séta. A Sol környéki elegáns épületek az esti kivilágításban nagyon jól mutatnak, a hangulat pedig igazán délszaki, itt az esti hűvösebb időt kihasználva nagyjából ilyenkor zajlik az élet, az utcákon és az üzletekben, a vendéglátóipari egységekben tömegek vannak. Számunkra furcsa, de itt természetes, hogy még a legkisebb gyerekek is fenn vannak ilyenkor. Azért éjfél felé mi is lepihentünk, mert reggel csomagolni kellett a hazautazáshoz.

Hol is zárulhatott az út máshol, mint a világ egyik legszebb és leghíresebb múzeumában, a Pradoban. A spanyol festészet leghíresebb alkotóinak műveit csodálhatjuk itt meg, Goya,

Velazguez,

Murillo, El Greco, Zurbaran és a többiek jól áttekinthető, tágas és világos termekben kiállított műveiben gyönyörködhetünk, de emellett olyan remekek is ebben a múzeumban láthatók, mint Dűrer Ádám és Évája,

valamint Hyeronimus Bosch Gyönyörök kertje.

Amikor mi ott voltunk, élt az az opció, hogy a Pradoba szóló jeggyel szigorúan ugyanazon a napon meg lehet nézni a Thyssen-Bornemissza múzeumban kiállított Picasso művet a Guernicát.

Számunkra persze mindez a rendelkezésünkre álló rövid idő miatt nem volt lehetséges, de akinek több idő áll rendelkezésére az feltétlenül nézze meg és utána sétáljon és pihenjen egy jót a madridi városligetben a Retiro parkban.

Innen már a repülőtér következett és egy gyönyörű út élményeivel térhettünk haza.

Mindez tizenkét és fél éve történt. Köszönhetően sógoroméknak, Gábornak és Icunak, akik idén készülnek Portugáliába került szóba ennek a blognak megírása. Számomra nagyon érdekes volt felidézni az akkori emlékeket, remélem segítséget és néhány támpontot ad Nekik és azoknak, akik hasonló utazási terveket fontolgatnak. ,