A budapesti repülőtéren meglepetéssel tapasztaltuk, hogy milyen kis létszámú csoporttal utazunk a rég óhajtott úti céljaink felé, de a 10 fős csoport végül is ideális méretű a látnivalók és az ismeretszerzés szempontjából. Miután megérkeztünk Madridba, még a szálloda való érkezés előtt egy kis buszos városnézésen vettünk részt egy meglehetősen viharvert és hosszú távú utazáshoz nem éppen alkalmas járgánnyal. Idegenvezetőnk megnyugtatott, az út során nem ez lesz a buszunk.

A reptérről bejövő széles sugárúton azonnal a modern Madrid jelképe a ferde iker toronyház fogadott minket

majd röviddel ezután a focirajongók egyik szentélye a Bernabeu stadion ( mostanában a családfakutatásaim során bukkantam rá, hogy 1923 januárjában az MTK valahol, nyilván nem ebben a stadionban, de Madridban 4:3-ra verte a Real Madridot, akinek középcsatára Bernabeu volt )

tovább haladva minden spanyol város egyik ékességéhez, a bikaviadal arénához érkeztünk, amíg a foci át nem vette az uralkodó szerepet, ezek az épületek voltak a legnagyobb szórakoztató létesítmények a városokban. Ma is dúl a vita, hogy a hagyományok vagy az állatvédelem az elsődleges, mára jelentősen lecsökkent a viadalok száma, de a hagyományőrzők még küzdenek, Nem itt, de korábban Sevillában voltunk bikaviadalon, nekünk, akiknek ez csak egy látványosság, a hatodik bikánál már meglehetősen unalmas, bár akkor már a művészetét lehet érzékelni. Az állatbarátok persze az első pillanattól borzonganak és utálkoznak, de egyszer mindenképpen érdemes megnézni ( amíg lehet ). Az épület tényleg lenyűgöző, nekem futballfannek is el kell ismerni, sokkal szebb, mint a stadion.

Ezután már a belvárosban jártunk, ahol a Plaza Espana a Cervantes szoborral és Don Quijoteval és Sancho ( nem Puskás ) Panzával nagyon üde zöld színfolt a nagyváros rengetegében

Innen már csak egy ugrás a királyi palota, ahol a ma is regnáló királyi család él, amikor éppen nincsen valami nagy állami fogadás, akkor a palota látogatható, ugyanolyan díszes, mint a többi hasonló, van trónterem, ebédlő megterítve nem IKEÁ-s terítékkel, bálterem és még sok más díszesen berendezett szoba kínai vázákkal, díszes bútorokkal, értéke falikárpittal és különleges tükrökkel, órákkal. A nagy spanyol birodalomhoz képest nem az a nagyon különleges, de azért van a kastélyokból még más, később meg is látunk párat. A fegyvermúzeum a volt cselédségi részben viszont tényleg impozáns.

A kastély mellett egy széles sugárúttal és egy kis parkkal elválasztva az Operaház épületét találjuk.

Ezután egy különlegesség volt a következő látnivaló, a merényletről elhíresült Atocha pályaudvar. Különlegessége, hogy a fogadószint feletti részben egy kis dzsungel található, trópusi növényekkel, tavacskákkal, állatokkal és természetesen sok kávézóval.

Innen is csak egy ugrás, gyalog úgy fél óra a tényleges városközpont a Puerta del Sol, a nap tér, ahol a híres jelkép, a maci található.

A teret övező rész az igazán elegáns Madrid, csodálatos paloták, híres terek és a spanyol gasztronómia egyik ékessége a sonkamúzeum. A híres fekete sertésből készülő sonkák az ínyenceknek készülnek, de a látványtól azért mindannyiunk ízlelőbimbói életre kelnek.

Szinte a térről nyílik a Plaza Mayor, ahol a városháza és a fontosabb hivatalok épületei találhatók, ezek is a spanyol építészet jellegzetességei és ékkövei.

A sugárutak köré épült a belváros, az előkelők palotáival, melyek ma főleg a bankok és a nagyvállalatok reprezentatív központjainak adnak helyet. Közülük a leghíresebb a Gran Via.

Ami azonnal szembe tűnik a látogatónak az a város tisztasága, rendezettsége és az elegancia, főleg a nők öltöznek nagyon elegánsan, az idősebb férfiak is próbálják még tartani magukat a hagyományokhoz. Délen vagyunk, tehát ők is főleg az utcán élnek, hangosak, de nem tolakodóak, de sajnos ide is beszivárgott már a koldusmaffia és bizony célszerű vigyázni az értékeinkre. Az első benyomások alapján is kijelenthető, hogy gyönyörű város.

Ezekkel az élményekkel és persze jóleső fáradtsággal tértünk szállásunkon nyugovóra.