Miután megérkeztünk Portugáliába ideje átnézni, merre is jártunk eddig és fogunk járni a közeljövőben.

Jól érzékelhető, hogy milyen ügyesen választották meg az utazás szervezői a szálláshelyet, mert innen indulva lehet leggazdaságosabban a csillagtúrákat indítani közép és észak Portugália irányába.

Első célpontunk a második legnagyobb portugál város Portó volt.

A várost megközelítve a Duoro folyó völgyében a szépen gondozott szőlőültetvények mellett már ízelítőt kaptunk abból, hogy a természet milyen kedvező fekvéssel ajándékozta meg a területet és persze  az ezt kihasználó embereket is dícséri, hogy ilyen gyönyörű helyre telepedtek le. Az óváros egy dombon fekszik, melyről csodálatos a kilátás a folyóra és a szemben fekvő feldolgozó üzemekre.

A város büszke nagy szülötteire, itt született többek között Tengerész Henrik és Magellán, a híres portugál tengeri kalandozások két kiemelkedő személyisége és hogy magyar vonatkozást is említsek - naná, hogy focis - itt halt meg és itt van eltemetve Orth György, aki az FC Portó legendás edzője is volt amellett, hogy a magyar foci legnagyobb alakjainak egyike.

A város jelképei a fémhidak, melyek a jellegzetes eiffeli szerkesztés jeleit viselik. Két hasonló híd épült, az első , a Dom Louis híd Eiffel tervei alapján  1876-77-ben, majd egy erre hajazó, Theophil Seyrig tervei alapján 1981-86 között.

Az óváros zeg-zugos utcáin sétálni nagy élmény, jól látszik, hogy a hely adottságai miatt felfelé kellett terjeszkedni, tehát a több emeletes épületek uralják a látványt

csodálatos kovácsolt vas erkélyek mutatják a kor divatját és természetesen kihangsúlyozzák a tulajdonos hierarchiában elfoglalt helyét is.

A dombtetőt uralja a Katedrális épülete gyönyörűen faragott bejáratával.

Magát az épületet nem igazán lehet lencsevégre kapni, annyira beépült a környezete, a folyó túlpartjáról jól látható a tornya.

A város nevezetessége még a Klerikusok tornya, mely befejezésekor 1763-ban Portugália legmagasabb építménye volt, ma is uralja a porti belváros látképét. (nem saját kép)

A Szent Ferenc templom annyira beépült a városba, hogy telses nagyságában fényképezhetetlen, de azért egy külső és belső kép

A tágasabb fő téren már jobban fényképezhető és látható a tőzsdepalota épülete, mely jól példázza azt a gazdagságot, amit a tengeri nagyhatalom élvezett a 16-18. századi aranykor alatt.

Az épület a kereskedelem központjaként annak minden gazdagságát hirdeti, dísztermei, könyvtára mind-mind kihangsúlyozza azt a jólétet és ezzel párhuzamos tekintélyt, melyet akkor joggal érezhettek sajátjuknak. A belső tereket inkább a videón lehet megmutatni, egy kép a könyvtárról azért sikerült

Portó persze alapvetően boráról híres. A Duoró folyó túlpartján helyezkedik el az úgynevezett gályanegyed, ahol meg lehet tekinteni azokat a hajókat, melyeken a szőlőültetvényekről a raktárba szállították a borral teli hordókat

a laposabb part pedig helyet ad a borfeldolgozók bodegáinak, melyek itt, nyilván a hely adottságaiból fakadóan nem pinceszerű, hanem inkább felszíni, ipari raktárszerű épületek, tetejükön óriási feliratokkal hirdetve a cég nevét. Hatalmas mennyiségű hordóban tárolják a bort, amíg az piacképes lesz, minden cég természetesen borkostolón várja a látogatókat és reménybeli vásárlókat.

Mindannyian nagyon vártuk már a borkóstolót, részint mert az egész napi gyaloglástól kicsit el is fáradtunk már, meg a ránk váró ízélmény is izgatottá tette a társaságot. Lehet, hogy a lányoknak bejött, de nekem óriási csalódás volt mivel a portói bor olyan édes, hogy számomra élvezhetetlen. A tokaji aszú ehhez képest a savanyúság etalonja. Persze ebből is több fajta van, csak cukorfokban különböznek. Nem leszek ennek a borfajtának rajongója. ( De mint tudjuk, ízlések és pofonok... )

Nem mondhatom, hogy jól becsiccsentve, de élményekkel telve indultunk vissza szállásunkra, gyönyörű várost láttunk a túra ezen napján.