Ma az egész napot Toledo felfedezésének szenteljük. Bár általában minden turista kirándulás egy napot szentel ennek a városnak, ez sokkal többet érdemelne.
Mi a szerencsés kezdésként ajánlott kilátóval kezdtük a városnézést, ahonnan kiváló rálátás nyílik erre a páratlan fekvésű királyi városra. A város nagyon régóta lakott település volt, majd állomásoztak itt a rómaiak, elfoglalták a mórok, akik alatt az első aranykor 750 és 1000 között zajlott. Már 1045-ben visszafoglalták a kasztíliaiak és királyságuk központjává tették, melyet meg is őrzött a 16. század közepéig, amikorra a már kinőtt városból Madridba került át a királyi székhely. De a mai napig a spanyol katolikus hitélet központja, melynek csúcsa a katedrális és a benne működő püspökség.
A kilátóról a Tejo folyóval körbevett, dombon fekvő város káprázatos látványt nyújt. Az Alcazar tömör tömbje uralja a dombtetőt, ma a könyvtár kap benne helyet.
A katedrális monumentális épülete
és egy összkép, mely gyakorlatilag a teljes, falakkal körülvett óvárosi látképet megmutatja.
A városba a falba épített díszes kapukon keresztül lehet belépni.
Az óváros útvesztőjében célszerű egy turistacsoport nyomában haladni, mert akkor viszonylag kevés az esély az eltévedésre és gyorsan juthatunk el a katedrálishoz.
Rögtön szembetűnik a katedrális tornya bármelyik utcácskán is közelítünk feléje.
A szűk utcák közé beszorult katedrális homlokzatának fényképezése nem könnyű mutatvány, idő kell, míg egy jó rálátást talál az ember, ha csoporttal van, ez szinte lehetetlen.
A katedrális méretei és belső díszítése, kiállításai lenyűgözőek, talán a videó tud néhány villanás erejéig ebből valamit érzékeltetni. A sekrestyében a képtár El Greco - miután Görögországból ide vándoroltak, itt élt és alkotott, háza ma múzeumként megtekinthető, szintén sok festménnyel egyetemben - híres festménysorozatának, a szenteknek a képei láthatók többek között.
A kincstárban a körmeneti ereklyetartó impozáns mérete, kidolgozása nyűgöz le.
A kincstárban korabeli kódexgyűjtemény legértékesebb darabjai is megtekinthetők.
A templombelső a szokásos, Spanyolországban általános földtől-plafonig terjedő túldíszített főoltárra lehet és kell rácsodálkozni, de minden részlet, faragás, díszítés külön fejezetre lenne érdemes.
A katedrális különlegessége a transparente, a képek ezen a nyíláson keresztül tekinthetők meg.
A templombelső kiépítése és szobrai szintén említésre méltók.
Ha sikerül elszakadni a katedrális látványosságaitól, mert az idegenvezetők rémálma itt időre összeszedni a szétszéledt csoportot, akkor máris egy újabb templom, a Szent Tamás felé vesszük az irányt. A kívülről egyszerű templom
egy csodálatos festményt őriz, El Greco Orgaz gróf temetése című remekét.
A festményen a korabeli arisztokrácia minden szereplője látható, de valamiért nem igazán szerették, de megbecsülték a képet.
A város nagyon jelentős zsidó közösségnek adott otthont, a mórok alatt a muszlimok, keresztények és zsidók jól megfértek egymással, a keresztények lakta városban 1492-ig szép számú zsidó élhetett és élt komoly hitéletet, melyet a fennmaradt zsinagógák támasztanak alá. Legalább három helyrehozott zsinagóga látogatható, de azért magukon viselik az 500 éves keresztény használat nyomait.
Mire mindezt megnéztük, már késő délután volt és még hátravolt 80 km Madridig, így nem maradt más hátra, mint elbúcsúzni ettől a csodaszép várostól, átmenve a Tejo folyó római hídján, méltóképpen megadva a búcsúzás módját.
