Mai utunk Madridtól északra a hegyek közé vezetett. Az autópályán haladva láthattuk az elesettek völgyében épített emlékművet hatalmas keresztjével. Maga az emlékmű a spanyol polgárháború mindkét oldali áldozatainak állt emléket, a hegybe hosszasan bevájt barlangban jelképes sírokkal, a végén a főhelyen Franco és a köztársaságiak egyik fő tábornokának egymással szemben felállított emlékművével. Pontosan ezek fölött a sírok fölött a dombtetőn áll az óriási kereszt. Természetesen az egész építmény és koncepció erősen megosztó, hiszen azt sugallja, hogy létezik erről a korszakról egy egységes spanyol vélemény, de próbálkozásnak nem rossz.
Tovább haladva egy másik álom, egy fogadalom megvalósulásának színhelyére érkeztünk, El Escorialba.
Amikor II. Fülöp seregei a 16.század közepén sikeresen megvívták csatájukat a francia seregek ellen, akkor fogadalmat tett, hogy kolostort létesít a győzelem emlékére. Csodák csodája, de megtartotta fogadalmát, így született meg ez a külsőre komor, rostély alaprajzú épületegyüttes.
Az épület közepén a buzgó katolikus király nagy templomot építtetett, de a korabeli épület még meglehetősen dísztelen, puritán volt. Nem is szerették az utódok, de miután itt alakították ki a királyi sírboltot és a rokonság is ide temetkezett szép lassan azért sokkal díszesebbé vált, melynek ékes bizonyítéka a könyvtár terme.
A külső ma is az eredeti formát őrzi.
A palota mellett díszes kert biztosította a szabadban való kellemes időtöltés lehetőségét, mely a nyáron elviselhetetlenül forró madridi időjáráshoz képest felüdülést biztosított az uralkodó családjának és vendégeiknek.
Az épületen belül a templom uralja az egyetlen nagyobb teret.
A főoltár míves kidolgozása is a mély vallásosságot tükrözi.
A király hálószobájának erkélye közvetlenül a templomba építve és a főoltárra nézően lett kialakítva, hogy a mindenkori áhitat számára biztosítva legyen.
A mára már díszített, falikárpitokkal ékesített folyosókon juthatunk el a további részekhez.
Elsőként a királyi panteon, mely a spanyol uralkodóház sírboltja, vörös márvány csarnokban a 16.század óta regnáló összes uralkodó itt van eltemetve.
A felette levő szinten a közeli rokonság sírjai találhatók, közte magyarországi Máriával.
A kolostor viszonylag kicsi, de csodálatos képtárral is rendelkezik, melynek egyik legfontosabb képe Hyeronimus Bosch Szénásszekere volt a sok más rangos kép között.
Végül a csodálatosan dekorált, különleges ritkaságokat őrző könyvtárba jutottunk, mely már egyáltalán nem viselte magán a puritán stílust.
Itt is eltölthettünk volna egy teljes napot, de ránk ma még várt Segovia.
Megérkeztünk és rögtön a parkolóból már kiváló rálátásunk volt a domb tetejét uraló katedrálisra.
A városba a falakba épített egyik kapun léptünk be.
Innen a segoviai vár már csak pár lépés, ezt a várat talán a Disney rajzfilmek mesevárainak ihletőjeként lehet jellemezni kinézete folytán. A várat övező parkba díszes kapun keresztül jutunk be, melyet az építtetője neve és címere díszít. Az itteni uralkodók ennek a területnek voltak független urai, míg a teles spanyol egység ki nem alakult.
A tornyok!
A fő bástya
Sajnos arra nem volt idő, hogy belülről is ismerkedhessünk a királyi palotával, de látogathatóak a korabeli berendezésekkel kiállított termei.
Tekintettel arra, hogy érthető módon a vár a legmagasabb pontján helyezkedik el a vidéknek a kilátópontokról szép látvány tárul elénk, érdekes módon elég kopár környezettel. Ugyanakkor előny, hogy a további látnivalókat már lefelé sétálva érhetjük el.
A főtér egyik oldalát a katedrális monumentális épülete foglalja el, melyet legjobban a már látott képen lehet fotózni. Főhomlokzata nem annyira díszes, belső kiépítését a nagyon kevéssé megvilágított látványosságok miatt inkább a videóban lehet látni. Kerengője a szebbek közül való.
Tovább ereszkedve egy gyönyörű román stílusú templom vonja magára a tekintetet.
A templomok mellett a különleges épületek is jellemzik az óvárost, ezek legismertebbje az úgynevezett csőrös ház, mely a homlokzati fal díszítéséről kapta nevét.
Az utca kanyarulata után tűnt szemünkbe Segovia mindenki által legjobban ismert nevezetessége az aquadukt.
A rómaiak itt létére természetesen az alapítókról szóló szobor sem maradhatott ki, melyet a felírat szerint a vízvezeték létesítésének kétezredik évfordulójára állítottak.
A vízvezeték a várat és a várost látta el a hegyekből jövő friss forrásvízzel, ma a vezeték szakaszainál meg lehet nézni a kialakítás és a működtetés módját.
Ugye nem mondok újdonságot, hogy a visszafelé úton jót aludtunk a buszban?
